Orosz börtönből Strasbourgba: Oleg Szencov és az EU-val kapcsolatos elképzelései

Oleg Szencov ukrán filmrendező, író és aktivista részt vett az Európai Ifjúsági Rendezvényen (EYE2021). A kérdések és válaszok során beszélt a börtönben töltött időről, az orosz agresszióról és a kínzásról, de beszélt az áldozathozatalról, a reményről és az EU-hoz tartozás kiváltságáról is.

Az Európai Parlament strasbourgi épületének fényárban úszó előadótermében Oleg Szencov több tucat európai fiatalhoz beszél. Néhányan bevallják, hogy még soha nem hallottak róla, de a fiatalok a feltett kérdéseik során egymás után fejezik ki, hogy mennyire megérintette és lenyűgözte őket Oleg története.

A strasbourgi nyugodt légkör ellentétben áll Oleg élettörténetének meghatározó részeivel. A Gamer című játékfilmmel debütált filmrendező 2013-ban csatlakozott az Európa-párti tüntetéssorozathoz, az Euromajdan mozgalomhoz Ukrajnában. Kockázatos dolog volt ebben részt venni, hiszen – elmondása szerint – meg is ölhették volna: sok más aktivista eltűnt a Krím félszigeten.

2014-ben az orosz titkosszolgálat letartóztatta, és egy széles körű nyilvánosságot kapott perben terrorizmus vádjával húsz év börtönbüntetésre ítélte. A börtönben fellépett a saját és más fogvatartottak jogainak javítása érdekében, és egy hosszú éhségsztrájk során harminc kilogrammot fogyott. Ugyanakkor bebörtönözve is sikerült társrendezője lennie egy új filmnek, a Számoknak. A filmben egy disztópikus társadalom rajzolódik ki, amelyben minden polgárnak csak egy szám a neve, és amely felbolydul, amikor egy gyermek valódi nevet kap. Oleg vonakodik egyértelmű válaszokat adni – véleménye szerint a rendező szerepe inkább kérdések felvetése –, de ebben a filmben talán egy példázatot láthatunk arra, hogy a fiatalok milyen fontos szerepet játszanak a szétesett rendszerek átalakításában.

Oleg 2018-ban Szaharov-díjat kapott a demokráciáért, az emberi jogokért és a szólásszabadságért folytatott többéves küzdelméért. Ugyanebben az évben szabadon bocsátották. Azóta bemutatott egy másik filmet is, de korántsem felejtette el a múltját.

„Strasbourgból nem lehet elképzelni, hogy milyen az élet egy orosz börtönben” – mondja hallgatóságának. A rendezvényen Oleg a következő nagyszerű üzenetet közvetítette a fiataloknak: az élet az EU-n belül kiváltság. Kiváltság egy olyan határok nélküli térségben élni, ahol demokratikusan megválaszthatjuk a politikai vezetőket, és szabadon kifejezhetjük magunkat anélkül, hogy félnünk kellene a letartóztatástól és a kínzástól. A nyugalmas Strasbourgban erről könnyen megfeledkezünk. Azzal, hogy történetét megosztja és megvitatja az európai fiatalokkal, gondoskodik arról, hogy ez ne így legyen.

Oleg hangsúlyozza, hogy a történelem e kiváltságos pillanatát nem szabad kész ténynek venni. Európának nem szabad megfeledkeznie arról, hogy ez a kiváltság hátterében sok fájdalom áll, és azt sem, hogy Európa története soha nem ért véget. Jelenleg fennáll annak a veszélye, hogy Oroszország aláássa az európai élethez kapcsolódó kiváltságokat. „Egy krokodillal nem lehet tárgyalni” – mondja: Putyin rossz hír Európa értékei és szomszédai szabadsága szempontjából.

Oleg amellett érvel, hogy Európának meg kell védenie saját szabadságait, és világossá teszi, hogy az EU-nak arra kell törekednie, hogy segítsen másoknak is elérni ugyanezt a szintet. Az Uniót egy magasban világító fénysugárként láttatja, amely példát kínál a világ minden országa számára egy békésebb és demokratikusabb világ megteremtéséhez.

Oleg szerint különösen fontos szerep jut a fiataloknak. Úgy véli, hogy ők az EU és a világ jövőjének építői. A fiatalok csak akkor tehetik jobbá Európát és a világot, ha nyitottak a változásra, és hajlandóak tanulni elődeik életéből és küzdelmeiből. A Strasbourgban feltett kérdésekből és abból a lelkesedésből ítélve, amellyel a fiatalok mondanivalóját fogadták, elmondható, hogy a fiatalok is hasonlóan gondolkoznak.